Prof. Beke János DSc, Szárítás és modellezés – félempirikus eljárások

A vonatkozó tudományos szakirodalmi közlemények, valamint a felhalmozódott kutatói tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szárítási folyamat modellezése a vízelvonási folyamat kutatásának egyik legérzékenyebb pontja. Egyrészről természetes az igény, hogy a költséges, idő– és eszközigényes kutatási-fejlesztési fázist a számítástechnika napról napra fejlődő (hardver és szoftver) eszközrendszere segítségével racionalizáljuk. Érthető tehát, hogy a témakörben napvilágot látott publikációk száma exponenciális növekedést mutat. Másrészről viszont rendkívüli óvatosság szükséges ezeknek a tudományos közleményeknek a kutatói, illetve a mérnöki munkában való felhasználásában. A szárításmodellezésben fellelhető szakirodalom nem elhanyagolható része ugyanis elsősorban a számítástechnika szakértőinek tollából kerül ki és előfordul, hogy az alkalmazott energia és anyagtranszport folyamatok tudományos elemzése különféle (l’art pour l’art) számítógépes modellek futtatásának alkalmazási területeként funkcionál. Az ilyen szemléletben készült tanulmányokban a modellek validálása alapvetően a programfuttatás korrektségének ellenőrzésében merül ki, ilyenformán az „eszköz” „céllá” alakul, a szakterület tudományos szempontjai pedig jelentősen torzulnak. Ahhoz, hogy a vízelvonási folyamat számítógépes modellezése megfelelő pontossággal szimulálja a valóságot, elsősorban a szárításnak, mint alkalmazott energia-, anyag- és impulzustranszport folyamatnak a kutatása és tudományos elemzése szükséges. Következésképpen a modellezés – nézetem szerint – a vízelvonási folyamatban ható tényezők közötti ok-okozati összefüggések feltárását és azok valósághű szimulációját együttesen jelenti. Amennyiben kellően elmélyedünk a szakterület tudományos igényű vizsgálatában egyértelművé válik, hogy a szárítás rendkívül bonyolult, soktényezős processzus, amelynek elméleti alapjait gyakorlati kontroll alá kell helyezni, és csak e kettős szempontrendszer helyes arányainak megtalálása esetén van esély a valóságban lejátszódó folyamatok hű szimulációjára és reális előrejelzésére. A tudományterület összetettsége és jelenlegi kutatottsági szintje mellett ezért célravezetőbbnek tartom a gyakorlati, illetve a félempirikus modellek alkalmazását. Bár kétségtelen, hogy az említett módszerek a szárítási zónát részleteiben nem vizsgálják, a koncentrált paraméteres leírás nem szolgál mélyreható információval a belső hő- és nedvességviszonyok részleteit illetően. Ehelyett viszont megfelelő körülmények között alkalmas a gyakorlati eredményeket jól közelítő technológiai paraméterek számítására.