Husti István A meteorológiai tényezők szerepe a mezőgazdasági üzemi géprendszerek méretezésében

A közelmúltban megjelent egyik munkám bevezetőjében (is) utalok arra, hogy a „mezőgazdálkodás örökös harc az ember és a természet erői között”. Ezzel a megállapítással arra a klasszikus és sokak által deklarált igazságra kívánok ráerősíteni, hogy a mezőgazdasági termelés számtalan ponton kapcsolódik a természeti-környezeti viszonyokhoz, azon belül pedig meteorológiai jellemzőkhöz. Kézenfekvő, hogy az ember számára ebben a küzdelemben a legfőbb cél: nem szenvedni túl gyakran és túl nagy vereségeket, mindeközben maximálisan kihasználni a természeti adottságokat, illetve az időjárás által kínált lehetőségeket. Más megközelítésben: aki mezőgazdálkodásból kíván megélni, legyen tisztában azzal, hogy az időjárás esetenként még a legjobban kimunkált elgondolásokat is felboríthatja, veszélyeztetve ezzel a gazdálkodás sikerét. Azt gondolom, hogy a XXI. század első évtizede bőséggel szolgáltatott példákat ezen állítás igazolására. A mezőgazdálkodásban meghatározó növénytermesztés sikerességének egyik előfeltétele, hogy megteremtsük a termesztendő kultúra ökológiai igényei és az adott terület, illetve környezet ökológiai adottságai között az összhangot. A feladat azért sem egyszerű, mert amíg az ökológiai igények adottak és szinte állandónak tekinthetők, addig a környezeti adottságok dinamikusan változnak, sokszor az emberi szándéktól teljesen függetlenül. Utóbbira szemléletes példák sokaságát adja a meteorológiai jellemzők változása, illetve a változások kiszámíthatatlansága. Az elméleti szakembereket éppúgy, mint a gyakorló gazdálkodókat régóta foglalkoztató kérdés: mit lehet(ne) tenni az időjárás szeszélyeinek korlátozására, illetve hogyan lehet sikeresen gazdálkodni meteorológiai bizonytalanságok közepette is? A kérdésekre adható válaszok az idők során szaporodtak, s tartalmukban gazdagodtak.