Dr. Kiss Péter A gördülési ellenállás komponensei a gumiabroncs-talaj
kapcsolatban

A terepen – különösen puha talajon – történő járműmozgás egyik jelentős vesztesége a gördülési ellenállás, melynek elméleti- és gyakorlati meghatározásával számos kutató foglalkozott. Jellemzően a gördülés közben fellépő gumiabroncs- és talajdeformáció nagyságát vizsgálták, állandósult üzemállapot mellett. Ezzel ellentétben a gördülési ellenállás nagysága menet közben folyamatosan változik. A terep egyenetlensége és a talaj inhomogenitása miatt jelentős lengések alakulhatnak ki, állandóan változtatva a talaj- és gumideformációt és így a gördülési ellenállás nagyságát.

Jelen publikáció a gördülési ellenállás komponenseit határozza meg, terepi járműkísérletek mérési adatainak értékelése alapján, különválasztva a gördülési ellenállás komponenseit. A vizsgálat során mért járműkerék középpontjának függőleges gyorsulása alapján, tömegadatok ismeretében, számba veszi a jármű statikus súlyerejéhez adódó DQ = m× a dinamikus járulékos terhelésnövekmény nagyságát is. Ez a dinamikus terhelés folyamatosan változtatja a talaj- és gumideformációt valamint a gördülési ellenállás nagyságát. A számítás eredményeképpen a gördülési ellenállás négy komponense határozható meg: (1) talajdeformáció, (2) gumiabroncs-deformáció, (3) a dinamikus terhelésnövekedés okozta járulékos talajdeformáció és (4) ugyanezen terhelésnövekedés hatására fellépő járulékos gumideformáció. A vizsgált jármű és talaj esetében a gördülési ellenállás 39%-át adta a gumiabroncs-deformáció, 37%-át a talajdeformáció. A járulékos veszteségek nagysága a gumiban 5%, a talajban 8% volt. A gördülési ellenállás fennmaradó 11%-a a vizsgálat során külön figyelembe nem vett, egyenként elhanyagolható veszteségeket tartalmazta, mint például a légellenállás stb. A számítások nyomaték- és fordulatszám jeladókkal felvett energetikai (teljesítmény) mérésekkel validálva lettek. A kontrollmérések a gördülési ellenállással kapcsolatos számítást igazolták.